Tisztelt Lovasok, Lótartók, Lóbarátok!

Az utóbbi időben egyre gyakrabban szerzünk tudomást a lovakkal szembeni megengedhetetlen viselkedésről. Némelyikük kimeríti az állatkínzás fogalmát is. Minden olyan eset, amely semmibe veszi az állatok alapvető szükségleteit, felháborodást vált ki a jóérzésű emberekből.

Álljon itt néhány példa amelyekről a közelmúltban lehetett hallani:

-éhező, haldokló ügetőlovak Monostorpályiban,
-éheztetett, lesoványodott, férges, sérült Lendület Tetétlenen,
-pincében tartott lovak Dunaföldváron,
-traktor vontatta, nyitott, mezőgazdasági pótkocsin, a magas vonóhorog miatt ferde platón szállított lovak,
-ki tudja, hány km-en keresztül, személyautó vagy teherautó után lábon „futtatott” lovak,
-„ping-pong”-ozás a határon, vágóhídra szállítandó éhes, szomjas lovakkal,
-a ridegtartást félreértelmezve tartott lovak elhullása,
-kukoricaszáron kiteleltetett lovak,
-„kizsigerelt” túralovak,
-az átgondolatlan tartástechnológia miatt nélkülöző lovak,
-megbéklyózott lovak,
-durvaság a versenyeken
stb.

Láttam olyan alacsony istállót, amelyben a lovak nem tudták fölemelni a fejüket, majd egy másik helyen olyat, amiből az időközben fölnövekedett csikó csak „lehasalva” tudott kibújni. A bélyegzése magyar sport lóra vallott. Kíváncsi lennék hogyan szolgálja a versenysportot! És akkor még nem szóltam az ammóniától bűzlő, levegőtlen istállókról. Biztos vagyok abban, hogy mindenki tud még számtalan hasonló példát a környezetéből. Sajnos az állattartásra vonatkozó rendelkezések nem térhetnek ki mindenre, képtelenség lenne fölsorolni, hogy mi mindent nem szabad, az emberi találékonyságnak és felelőtlenségnek egyébként sincs határa. A jogalkotók az állattartók érdekeiben bízva „a jó gazda gondosságát”, illetve a jó szándékot tételezik fel.

Sokan egyáltalán nincsenek tisztában az állatok alapvető szükségleteivel, így az állatkínzás rejtve marad.
Amióta lovas barátaim tudomást szereztek ez irányú aktivitásomról, nap mint nap jelentkezik valaki, hogy szívesen részt venne egy országot felölelő vizsgálódásban. Ezért a Lovasfutárral karöltve arra az elhatározásra jutottunk, fórumot adunk minden olyan észrevételnek, ami segíthet a lovakon. Meggyőződésem, hogy a nyilvánosság előbb vagy utóbb szembesíteni fogja ezeket az állatkínzókat tetteikkel. Mert szerencsére az állatvédelmi törvény állatkínzásnak minősíti a fentebb felsorolt eseteket. Ne hallgassatok, ha egy lovat szenvedni láttok és értesítsetek bennünket! Mi, a magunk eszközeivel és kapcsolatainkkal, megpróbálunk segíteni. Küldjetek levelet, fényképet, vagy telefonáljatok! Nem megengedhető, hogy egy ló a XXI. században, amikor a szerepe már ennyire megváltozott (a magyarországi lóállomány túlnyomó része hobbiállat), éhezzen, szomjazzon, nélkülözze a száraz, egészséges istállót, a gondozást és bántalmazásnak legyen kitéve.
De mik is a lovak szükségletei? Itt most elsősorban a sportlovakra vonatkozó szükségleteket sorolnám föl. Először nézzünk körül a saját házunk táján!

Tartási körülmények

-legalább 3m x 3m-es box,
-száraz, bőséges alom,
-étvágya szerinti szálas takarmány,
-igénybevételéhez szabott szemes takarmány,
-friss víz,
-szellős istálló,
-rendszeres mozgás (munka, karámozás, vagy legeltetés),
-állatorvosi ellátás,
-ápolás, patagondozás,
-szociális szükségletek (a ló, társas lény!).

Szerszámozás és munkavégzés

-a ló szerszámzata az igénybevételéhez igazodjék és ne okozzon fájdalmat, sérülést,
-a munka nem alapulhat erőszakon, kínzáson,
-a lóval szembeni követelmény nem haladhatja meg a képességeit.

Szállítás

A kerekeken közlekedés nem annyira jellemző a lóra, ehhez türelmesen kell hozzászoktatni és olyan járművön szabad csak szállítani, amely nem vált ki belőle félelmet, nem okozhat sérülést és biztonságos.

Anyagi háttér

Nem hallgathatom el azon meggyőződésemet, hogy mindazok, akik a lóból szeretnének megélni, tévúton járnak. Csak az képes biztonsággal lovat tartani, akinek van olyan hátországa, vállalkozása, vagy tőkéje, amely elbírja a lótartás váratlan kiadásait, veszteségeit és kockázatait. (Pl.: állatorvosi költségek.) Sőt! Legalább 1% jótékonykodás is bele kéne, hogy férjen a tevékenységébe.
Félek, hogy most, amikor az állam, egyébként helyesen, elvonta az állami mének tartóitól a támogatást, egyre nő majd azoknak az állatoknak a száma, amelyeken megspórolják a hiányzó pénzt. A „piac” előbb-utóbb egyensúlyt teremt, de a lovaknak addig is élniük kell.
Hatalmas háttéripart képes eltartani a ló. (Takarmányozás, szállítás, egészségügyi ellátás, takarmány kiegészítők, gyógyszerek, vitaminok, ló és lovas felszerelések, lovardaépítés, akadálygyártás stb.) Nem haszonállat ugyan, de nagyon hasznos társunk. Becsüljük hát meg!
Várjuk a lovasok, lótartók, lóbarátok és a tenyésztő egyesületek jelentkezését is!